Nem akartam már az első - vagyis második - posztban ellőni egyet sem a nagy ők közül (erről később), de mégis a nyitánynak valami C64-est, valami érdekeset, valami ütőset szerettem volna. Valahogy így keveredtem a Bop'n Rumblehez.

Aki ismeri a játékot, az tudja, miről van szó, aki nem, annak röviden: BnR egy scrollozós verekedős játék, ahol egy Hulk Hogan forma fickóval (Duke Davis) kell az ellenfeleket (van belőlük minden, vakember, gorilla, retikülös néni, pitbull stb. és persze főellenségek is) a pályánként változó harcmodorral (fej fölött pörgetés, lefejelés, fojtogatás, földbe vágás) lebunyózni. Mindezt jó adag humorral fűszerezve (pl. a harci ebet úgy lehet "legyőzni", ha megcsikáljuk. Ez a többi ellenfelet viszont 1-2 másodpercre "kidönti". :) )

Azt tudni kell, hogy öcsémmel sokat lógtunk a C64-en. Vasárnap délutánként - lecke/jegyek együtthatóval osztás után - leülhettünk egy-két órát "commodorozni", ilyenkor a redőny le, és a félhomályba csak a fekete-fehér (később színes) tv búgása, a kazettás magnó kattogása (ilyesféle) és a joystickok recsegése hallatszott.

BnR volt az egyik olyan játék, ami hamar mindkettőnk kedvence lett. Voltak saját neveink az ellenfelekre (a pörgős, diszkós csávó volt a "szombat esti srác", a kövér hapsi a "Dagadt Pali", még a vakembert is a szomszédhoz hasonlítottuk :) ), és jót röhögtünk, mikor a másik valamit elszúrt pl. a kövér ipsére véletlen fej-fölött-pörgetést nyomott, mire a súlyos ellenfél szépen kilapította.

Itt egy végigjátszás videó (az utolsó főellenfél után újraindulnak a pályák, csak nehezebb fokon):

Azt viszont sokáig nem tudtam (és ez is lenne a blogom egyik célja, hogy ilyen kis infók morzsákat megosszak), hogy a játék több "platformra" is megjelent. Többek közt NES-re, Spectrumra, Dosra, de még Amigára is jött egy nem hivatalos port. Az utóbbiaknál inkább Bad Street Brawler névvel találkozhatunk. Sőt, Street Hassle és a németes hangzású Oma Schreck néven is kiadták.

NES borító

A grafika"kissé" változott a Nintendo verzióban:

Másik érdekesség, az NES verzióban nem csak a kinézetet változtatták meg, hanem az ellenfeleket is átszabták. A vak embereket lecserélték huligánokra, a fekete kosaras fehér lett (:D), a bombáról eltűnt a halálfej. Ja, és a kicsi nénikéből kicsi olasz férfi lett (Mario!?).

Nekünk tehát igazi kultjáték volt a Bop'n Rumble, a mai napig jászom vele az emulátoron. És ha egyszer öcsémmel újra összerakjuk a C64-emet - van egy ilyen terv - az biztos, hogy ez azok a játékok közt lesz, amit újra végigjátszunk.


Amúgy azt tudja valaki, hogy igaza-e az a pletyka miszerint, ha sosem ütjük meg a kicsi nénit, akkor végig a játék alatt békén hagy minket? :) Emun kipróbálom a következő játékkor és beszámolok majd.