Mint azt egy bejegyzéssel lejjebb írtam volt, Marioval Pc-n játszottam először, de már jóval korábban ismertem. Felénk nem igazán terjedtek el anno a konzolok, nem is tudtam senkiről, aki Nintendoval játszott. Viszont a TV-be akkortájt kezdett beszivárogni a nyugati (ez esetben keleti) kultúra. Az egyik német adón futott egy sorozat (azt hiszem ez), ami élőszereplős/rajzos formában mutatta be Mariot és a világát.
De az igazi kultuszt a kívánság mester, Dévényi Tibi bá teremtett meg '90 környékén az Elektor Kalandor nevű játékos vetélkedőjével. Röviden a lényeg: otthonról (egy előre felépített rendszerrel) élőben lehetett Super Mariozni a műsor ideje alatt, és aki a legtöbb pontot elérte az mindig valami értékeset nyert. Nagy durranás volt ez akkoriban, a bezsebelhető nyeremények (pl. a fődíj, utazás Disneylandbe), az otthonról játszás High-tech megoldása (fax szisztéma :P), és maga a játék varázsa mind olyan különlegesnek számított, hogy az olyan kis kockákat, mint én, Vasárnaponként odaszegezett a képernyő elé. Fejben játszottam én is: nyomtam a képzeletbeli telefon nyomógombját, bedőltem az ugrásokkor, mérgelődtem, mikor bénáztak a játékosok, és persze irigykedtem a nyeremények miatt.
Ami engem illet, nekem nem Mario volt a platform király. Hogy ki? Arról majd később :)
Szeretem a remakeket. Persze a jól sikerülteket, nem az összegányolt, agyon butított marhaságokat, amikben csak a régi nagy név az érték, nem a tartalom. Viszont azt is tudom, hogy nem mindent lehet/szabad "felújítani", sok klasszikus úgy jó, ahogy van (volt). Ez utóbbira lehet jó példa a youtubos körökben garázdálkodó Freddie Wong által régebben közzétett First Person Mario elnevezésű animáció, illetve a napokban elkészül "folytatása", ami Mario utolsó pályáját mutatja be, egy "mi lenne ha ma készült volna a játék" videóban:
A sarokban a kis radar segít tájékozódni, mert amúgy elég összevissza forgás az egész. Mondjuk én személy szerint csak az első Pc-men játszottam Marioval (a híres egy exe-s verzióval), valamint a következő postokban feltűnő formában találkoztam a begombázott vízvezeték szerelővel.
Tehát, érdemes lenne így remakelni egy (A) platform játékot? És ha a fenti formában, ma jelenne meg a játék, vajon siker lenne vagy bukás? :)
volt az eBayen. Cpages2 nicknevű emberke úgy döntött, megszabadul a 91 darab, eredeti, dobozos, régi Pc játékától. Ezek közt akadtak ritka példányok (pl. Kingpin nagy dobozos verzió), meg olyanok is, amik a polcon hevertek még bontatlan csomagolásban, és egy szimatnyi új illattal a belsejükben. (Az egyik ilyen amúgy a Descent, amiről később még lesz szó a blogban.) Itt a link az árverésről. (Valamint lecsekkolható, mit lehetett elvinni).
Látkép a gyűjteményről.
Egy original Descent lapul alul, valamint jobbra képen a Larry kollekció!
Végül 1426 amcsi zöldhasút kellett kicsengetnie a szerencsésnek. Melyik fél járt jobban vajon? :)
Nem akartam már az első - vagyis második - posztban ellőni egyet sem a nagy ők közül (erről később), de mégis a nyitánynak valami C64-est, valami érdekeset, valami ütősetszerettem volna. Valahogy így keveredtem a Bop'n Rumblehez.
Aki ismeri a játékot, az tudja, miről van szó, aki nem, annak röviden: BnR egy scrollozós verekedős játék, ahol egy Hulk Hogan forma fickóval (Duke Davis) kell az ellenfeleket (van belőlük minden, vakember, gorilla, retikülös néni, pitbull stb. és persze főellenségek is) a pályánként változó harcmodorral (fej fölött pörgetés, lefejelés, fojtogatás, földbe vágás) lebunyózni. Mindezt jó adag humorral fűszerezve (pl. a harci ebet úgy lehet "legyőzni", ha megcsikáljuk. Ez a többi ellenfelet viszont 1-2 másodpercre "kidönti". :) )
Azt tudni kell, hogy öcsémmel sokat lógtunk a C64-en. Vasárnap délutánként - lecke/jegyek együtthatóval osztás után - leülhettünk egy-két órát "commodorozni", ilyenkor a redőny le, és a félhomályba csak a fekete-fehér (később színes) tv búgása, a kazettás magnó kattogása (ilyesféle) és a joystickok recsegése hallatszott.
BnR volt az egyik olyan játék, ami hamar mindkettőnk kedvence lett. Voltak saját neveink az ellenfelekre (a pörgős, diszkós csávó volt a "szombat esti srác", a kövér hapsi a "Dagadt Pali", még a vakembert is a szomszédhoz hasonlítottuk :) ), és jót röhögtünk, mikor a másik valamit elszúrt pl. a kövér ipsére véletlen fej-fölött-pörgetést nyomott, mire a súlyos ellenfél szépen kilapította.
Itt egy végigjátszás videó (az utolsó főellenfél után újraindulnak a pályák, csak nehezebb fokon):
Azt viszont sokáig nem tudtam (és ez is lenne a blogom egyik célja, hogy ilyen kis infók morzsákat megosszak), hogy a játék több "platformra" is megjelent. Többek közt NES-re, Spectrumra, Dosra, de még Amigára is jött egy nem hivatalos port. Az utóbbiaknál inkább Bad Street Brawler névvel találkozhatunk. Sőt, Street Hassle és a németes hangzású Oma Schreck néven is kiadták.
NES borító
A grafika"kissé" változott a Nintendo verzióban:
Másik érdekesség, az NES verzióban nem csak a kinézetet változtatták meg, hanem az ellenfeleket is átszabták. A vak embereket lecserélték huligánokra, a fekete kosaras fehér lett (:D), a bombáról eltűnt a halálfej. Ja, és a kicsi nénikéből kicsi olasz férfi lett (Mario!?).
Nekünk tehát igazi kultjáték volt a Bop'n Rumble, a mai napig jászom vele az emulátoron. És ha egyszer öcsémmel újra összerakjuk a C64-emet - van egy ilyen terv - az biztos, hogy ez azok a játékok közt lesz, amit újra végigjátszunk.
Amúgy azt tudja valaki, hogy igaza-e az a pletyka miszerint, ha sosem ütjük meg a kicsi nénit, akkor végig a játék alatt békén hagy minket? :) Emun kipróbálom a következő játékkor és beszámolok majd.
jó pár oldal, blog létezik, amelyek a „retróság” minden árnyalatával foglalkozik, akár napi szinten, vagy tematikusan. És ez így jó. Nem akarok változtatni, nem akarok én is egy tucatblogot létrehozni, és olyan dolgokról írni, amit nem tapasztaltam. Nem. Én szimplám nosztalgiázni szeretnék, elmerülni kicsit a „régvoltdejóvoltban” – ezért is lesz itt játéktól a filmig minden –, és noha alig múltam 30, az informatikában (vagy inkább a geekségben, hogy előrevetítsem a blog témáját) ez már öregnek számít. Nagyon öregnek. Gondoljunk csak bele, hogy 30 éve, még a commodore 64 volt „A Számítógép” (és mivel akkor tájt születtem, mikor e ketyere az egekbe emelkedett, legyen ő az első mérföldkő, ameddig visszatekintek)! Vagy, hogy ’81-ben jött ki az elő Indiana Jones film, illetve adták a magyar mozik a Vukot! Ugye, milyen rég is volt? :)
Tehát mitől lesz más ez a blog, mint a többi? Semmitől! Csupán megpróbálok visszakalandozni egy kicsit a múltba, és közben mai szemmel górcső alá venni a fiatalságom nagyobb kúlt ikonjait, meghatározó élményeit, és ha lehetőségem lesz rá, egy-két pluszt, érdekességet is csempészek majd az emlékek mellé. Mindezt úgy, hogy a mára gyakorolt hatásait is szem előtt tartom (így jönnek majd képbe az indie játékok, remakek).
